Események

Trianoni emlékmű avatás

Tisztelt Nyársapátiak, kedves meghívottak!

Köszönöm, hogy ilyen szép számmal megjelentek a Trianoni emlékművünk avatásán. A nyársapáti önkormányzat képviselő testülete nevében engedjék meg, hogy átadhassam településünk 1. köztéri emlékművét. Sajnos 55 év telt el anélkül, hogy a faluban köztéri szobor állt volna...

Egy idézettel kezdeném ünnepi beszédem.
Az idézet 1821-ből való, Arthur Schopenhauer fogalmazta meg: „Megbocsájtani és felejteni annyi, mint becses tapasztalatokat kidobni az ablakon”

A felejtés szó a lexikonok szerint „az emlékezetben tárolt információk előhívásának részleges vagy teljes hiánya.” 
Azoknak tehát, akiknek esetleg kezd feledésbe merülni, hogy miről is szólt is Trianon, néhány mondatban összefoglalnám, mi is történt az 1. világháborút követően. 
A vesztes háború után 1920. június 4-én a Párizshoz közeli Versailles város parkjának Nagy-Trianon nevű kastélyában a győztes hatalmak képviselői, ill. a magyar királyi kormány megbízottai békeszerződést írtak alá. 
A Magyar Királyság, mely Európa hatodik legnagyobb országa volt, elveszítette területének 71%-át. Horvátország nélkül számított területe 282 ezer négyzetkilométerről 93 ezer négyzetkilométerre, lakossága 18,2 millió főről 7,6 millióra, a korábbi 43 százalékára csökkent. 
Ilyen helyzet Európa történelmében addig sohasem fordult elő. Az országot a szó szoros értelmében feldarabolták. Ész érvekkel nem alátámasztható, miért csatoltak el olyan területeket, ahol a nemzetiségek által lakott területeken kívül színmagyar részeket is voltak. 
Csakhogy érzékeltessem, micsoda érvágás volt ez a magyarság számára: az elcsatolt területeken 1918 előtt, olyan magyar költők és írók születtek, mint: Ady Endre, Arany János, Áprily Lajos, Jókai Mór, Kaffka Margit, Kosztolányi Dezső, Kassák Lajos, Madách Imre, Mikszáth Kálmán, Tamási Áron, Tóth Árpád, Wass Albert. Ez a korántsem teljes névsor mindennél világosabban érzékelteti a velünk történt szerencsétlenség méreteit. El tudnánk képzelni nélkülük a magyar irodalmat? Aligha… És ezeken az irodalmi hírességeken kívül lehetne sorolni még számtalan képzőművészt, színészt, mérnököt, értelmiségit, akik ha ma jönnének világra szülőhelyükön, nem lennének részei a Magyarságnak…

De visszatérve a békeszerződéshez, miért is húzták meg így a határokat, kinek volt ez érdeke? Nemeskürty István könyvében 3 magyarázatot képzel el: 
Az 1. magyarázat szerint nem ismerték Magyarországot, csak az Osztrák Császárságot akarták büntetni. Millerand francia szocialista államférfi volt olyan bátor, hogy a béketárgyalásokon kijelentette: magyar nemzet nem létezik…
A 2.magyarázat szerint A magyarlakta területekről azt hitték, hogy ott nem élnek magyarok. Persze, néhány állam meg is tett mindent annak érdekében, hogy így legyen, ugyanis az antant-hatalmak a csehektől, románoktól és szerbektől kapott információk, adatok alapján alkottak képet Magyarországról, és húzták meg a határokat.
A 3. magyarázat szerint: Féltek, hogy a Tanácsköztársaság és a kommunizmus eszméi a magyarok révén gyökeret vernek Európában is.
Hogy mennyire nem tudtak a nagyhatalmak a magyar viszonyokról, híven tükrözi, hogy amikor 1920. január 16-án először és utoljára Apponyi Albert kifejthette álláspontját a trianoni béketervezetről, és miután helyére tette a Magyarországgal ellenséges politikusok csúsztatásait, és bemutatta a valódi tényeket és a nemzetiségi megoszlást, akkor a beszéd hatására Lloyd George brit miniszterelnök és az olasz küldöttség is a szerződés újratárgyalását kérte. A brit külügyminiszternek kellett figyelmeztetnie főnökét, hogy ezt ne erőltesse, mert már rég aláírta a döntést. Trianon szigorának hátterében leginkább a francia hatalmi politika állt. Clemenceau francia miniszterelnök, komolyan gondolta és következetesen végig is vitte a Monarchia szétdarabolását. Az amerikai küldöttség még a békekonferencia alatt elhagyta Párizst. Wilson elnök nem adta a nevét olyan „békeszerződésekhez”, amelyek csak a zsákmányszerzésről, a győztesek igényeinek kielégítéséről szóltak, ahol lábbal tiporták a nemzetek önrendelkezési jogát. A magyar küldöttségből Teleki Pál és Apponyi Albert nem írták alá a békeszerződést, végül Benárd Ágoston Drasche-Lázár Alfréd látták el kézjegyükkel.
Így történt hát, hogy az olykor nagy és büszke Magyar Királyságot egy tollvonással feldarabolták, így szakították el a családok ezreit egymástól,s így tettek tönkre egy országot gazdaságilag, morálisan, emberileg. 
Erre az emlékműre tehát azért van szüksége Nyársapátnak, hogy soha ne felejtsük el a közös múltat. Azért van szükségünk az emlékműre, hogy mindig emlékezzünk a történelmünkre. Tudniuk kell azoknak, akik ezt az emlékművet látják, tudniuk kell gyerekeinknek, unokáinknak, hogy amikor a Fertő tó partján, vagy amikor a Csorba tó partján járunk, vagy a Hargitán kelünk át, akkor a régi Magyarország területén járunk. Amikor a Bácskai dombokról tekintünk le, akkor őseink tekintetét követjük. Ez az emlékmű nem Trianon revíziója. Ez az emlékmű üzenet azoknak, akik kezdik elfelejteni a történelmünket, kezdik elfelejteni magyarságukat. És üzenet minden magyarnak: Legyen magyar összefogás, legyen magyar igazság, és legyen egy nemzetben gondolkodás!

És ahogy Juhász Gyula: Trianon című versében mondja: 
Nem kell beszélni róla sohasem,
De mindig, mindig gondoljunk reá.
Mert nem lehet feledni, nem, soha,
Amíg magyar lesz és emlékezet,
Jog és igazság, becsület, remény,
Hogy volt nekünk egy országunk e földön,
Melyet magyar erő szerzett vitézül,
S magyar szív és ész tartott meg bizony.
Egy ezer évnek vére, könnye és
Verejtékes munkája adta meg
Szent jussunkat e drága hagyatékhoz.

Ha nem is verejtékes, de áldozatos munka kellett ahhoz, hogy falunk főterén végre helyet kaphasson az emlékmű. Köszönet érte mindazoknak, akik kétkezi munkájukkal, segítségükkel hozzájárultak. Köszönet Rontó Péter Pál művész úrnak, hogy megalkotta ezt az emlékművet. Köszönet Újházi György barátunknak, aki bár nem lehet most jelen, de szívén viselte az emlékmű munkálatait. És köszönet érte képviselő társaimnak is, akik a tiszteletdíjukból egy jelentős összeggel járultak hozzá, hogy elkészülhessen az emlékmű. Büszkék vagyunk arra, hogy egy ilyen történelmieseményben részesek lehettünk.
Kívánom mindenkinek, amikor erre az emlékműre tekint, erősödjön benne a kollektív történelmi tudat, és emlékezzen rá, egykor milyen nagy és büszke ország voltunk. 
Kérem Önöket, hogy vigyázzunk erre az emlékműre, ne engedjük, hogy vandál kezek hozzá érhessenek! Őrizzük meg gyermekeinknek, unokáinknak. És őrizzük meg a benne rejlő fájdalmas történelmi emlékeket is, mert ha nem is beszélünk Trianonról, mindig gondolnunk kell rá...

Köszönöm figyelmüket. 

Kis Miklós Zsolt
alpolgármester

 

Az avatásról készült képeket megnézheti itt.