Nyársapát

Ebben az évben fejezte be a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán jogi tanulmányait és doktorált le községünk jegyzője dr. Bicskei Krisztina. Kevesen vannak olyanok e faluban, akik nem ismerik személyesen, hiszen születése óta nyársapáti lakos.

1. Ide jártál óvodába és általános iskolába ikertestvéreddel együtt. Mondanál erről néhány szót?

Óvodába csak nagycsoportba jártunk Balogné Irénke csoportjába. Mi voltunk pályafutásának első csoportja. Majd az általános iskola első osztályának megkezdése előtt Jolika néni tartott nekünk előkészítő foglalkozást. Általános iskolás tanítóink tanáraink szinte nagyrészében azok voltak, akik ma is tanítanak itt. Szerettem ide járni iskolába, jó közösség volt a mienk. Felsorolni szinte nem is lehet, hogy a tanuláson kívül milyen szabadidős programokban vettünk részt, milyen versenyeken szerepeltünk hol jobb, hol kevésbé jobb eredményekkel. Úgy gondolom, hogy meg kaptam a kellő alapot ahhoz, hogy most ilyen eredménnyel büszkélkedhetem. Általános iskolás éveimre sokkal szívesebben emlékszem vissza, mint a középiskolásra.

2. Mindketten a Ceglédi Közgazdasági Szakközépiskolába jártatok. Ennek elvégzése után más-más munkahelyet választottatok. Mikor döntötted el, hogy a közigazgatás terén szeretnél dolgozni?

Általános iskola befejezése után a nagykőrösi Arany János gimnáziumba jelentkeztem, ahová fel is vettek. A testvérem viszont a közgazdaságiba. Akkor még úgy éreztem, hogy nem válhatok szét ikertestvéremtől, így átjelentkeztem a közgazdaságiba. Itt volt egy olyan tantárgy, amelyet úgy neveztek, hogy igazgatási ismeretek. E tantárgy keretében foglalkoztunk egy kicsit bővebben a közigazgatással, a jogi ismeretekkel, az államszervezet felépítésével. Az egyik kedvenc tantárgyam volt, talán azért választottam ezt a területet. Amikor a főiskolai illetve egyetemi felvételire került sor, szerettem volna a jogi egyetemre jelentkezni. Akkor talán nem volt elég önbizalmam, vagy bátorságom hozzá. Így a hozzá közel álló budapesti Államigazgatási főiskolára jelentkeztem, ahová az első alkalommal fel is vettek a nappali tagozatra.

3. Hogyan kerültél a polgármesteri hivatalba? Mi volt a munkaköröd?

Főiskolás éveim alatt keresett meg Labancz Árpád polgármester, hogy szeretné ha az iskola elvégzése után a Polgármesteri Hivatalban dolgoznék, hiszen erre az iskolára az egész faluból akkor senki sem járt – szerintem ma sem. Így lettem ösztöndíjasa az önkormányzatnak, aminek az volt a feltétele, hogy a főiskola elvégzése során ide jövök dolgozni. 1993. augusztus 1-jén kezdtem dolgozni igazgatási előadóként. (iktatás, jegyzőkönyvvezetés, gépelés stb). E mellett azonban a hivatal minden egyéb feladatával, munkakörével is meg kellett ismerkednem, hiszen ha Flórián Sándorné az akkori jegyző nyugdíjba megy, legyen aki átvegye a staféta botot tőle. De nem volt ez olyan egyszerű. Meg kellet harcolnom érte, hogy az önkormányzat képviselő-testülete bizalmat szavazzon nekem, és kinevezzen jegyzőnek.

4. Nem féltél a rád váró feladatoktól? De mi is egyáltalán a jegyző feladata?

Félni nem féltem, de egészséges izgalom azért volt bennem, hogy mint nyársapát lakost, akit szinte mindenki ismer, hogy fognak majd elfogadni. Úgy érzem, hogy kisebb-nagyobb megelégedéssel azért sikerült. Mi a jegyző feladata? Hivatalos felsorolásokba nem akarok bocsátkozni. Összefoglalva: úgy vezetni a polgármesteri hivatalt, hogy a feladatok a törvényes keretek között zavartalanul el legyenek látva, a képviselő-testület a jogszabályi keretek között működjön, az ő döntéseik szakszerű előkészítésének és végrehajtásának biztosítása, illetve a falu lakosságának a lehetőségekhez mérten a legteljesebb kiszolgálása.

5. Közben férjhez mentél és gyermeket szültél. Mesélnél egy kicsit a kisfiadról?

1999. szeptember 2-án született a kisfiam Gyurcika. Ő jelenti számomra mindazt, amit egy életben elvárhat az ember. Ő adja az erőt a mindennapokhoz. Mit mondjak róla? Egy igazi életrevaló, belevaló „rossz” kisfiú. De amikor odabújik hozzám, átölel és azt mondja: „anya nagyon szeretlek” akkor mindent elfelejtek. Jelenleg még Ceglédre jár a bölcsődébe. Majd jövő szeptembertől fog ide járni az óvodába. Korán megkezdte a „munkás hétköznapokat” hiszen másfél éves korában visszamentem dolgozni. Talán természetes elfogultság az embernek a gyerekével szemben, de nekem ő a legszebb, legokosabb legcsodálatosabb kisfiú.

6. Gyeden voltál a kisfiaddal, közben a Pécsi Tudományegyetem jogi karán tanultál. Hogyan tudtad összeegyeztetni a feladatokat, hisz mindkettő egész embert kíván?

Ennek az a legegyszerűbb magyarázata, hogy teljes mértékben számíthattam férjemre, a családomra, illetve a férjem családjára. Elfogadták azt, hogy amikor tanultam, akkor nekem reggeltől estig csak ez volt a feladatom, minden más ő rájuk hárult. Felváltva vigyáztak a kisfiamra, és minden házimunkában segítettek. Mikor Gyurcika már nagyobb lett, ő is megértette azt, hogy nekem tanulni kell. Egyszer-kétszer bejött a szobába, odaült az ölembe, rajzolt egy kicsit a könyveimbe, majd kiment játszani. Talán az ő rajzai hoztak szerencsét a vizsgákon. Köszönet érte mindenkinek.

7. Sajnos közben tragikus hirtelenséggel elveszítetted édesapádat. Honnét szereztél annyi erőt, hogy ilyen körülmények között mindvégig kiválóan teljesíts, hisz elég kevesen mondhatják el magukról, hogy egy egyetemet cum laude eredménnyel végezzenek el?

A mai napig nem tudom elfogadni és feldolgozni, hogy ilyen korán itt hagyott minket. Érzelmileg ezt nem is lehet. Értelmileg azonban el kell fogadni azt, hogy az életnek mennie kell tovább, hisz sokan vannak – elsősorban a kisfiam és a családom – akiknek szükségük van rám, nem hagyhatom őket cserben. Máig hiszem, hogy ő továbbra is velünk van, együtt örül velem és büszke az elért eredményemre.

8. Filmeken láthattunk már diplomaosztó ünnepséget, ahol díszes kalapban és hosszú fekete köpenyben vették át a végzősök jogi diplomájukat. A tietek hogyan zajlott?

Szerencsém volt, mert nem minden egyetemen ápolják ezt a hagyományt. Amikor az utolsó államvizsgát (záróvizsgát) is sikerrel elvégeztem, felszabadult boldogság fogott el. De igazán csak akkor fogja fel az ember, hogy mi az, amiért négy éven keresztül keményem dolgozott, amikor ünnepélyes keretek között felveszi a díszes kalapot, a fekete hosszú talárt, a fehér kesztyűt, leteszi az esküt és a tudományegyetem rektora és tanácsa doktorrá fogadja. A diplomaosztó után ikertestvérem meg is jegyezte: ilyet eddig még csak a filmeken látott. Tudom, hogy több tízezren vannak az országban, akiknek ilyen végzettségük van, de akkor, abban a pillanatban amikor a professzorok kezet fogtak velem, és azt mondták, hogy doktorrá fogadom, talán életem egyik legfelemelőbb érzése volt.

9. Ha teljesíthetnénk három kívánságodat, mit kérnél?

Legyen egészség, szeretet és béke.

Munkádhoz továbbra is kitartást, erőt és jó egészséget kívánok, családod pedig továbbra is biztos támaszod legyen!

Köszönöm, hogy a rendelkezésemre álltál. 

Benkó Szilvia