Nyársapát

NYÁRSAPÁTI CSALÁD BIRTOKHÁBORÍTÁSI PERE CEGLÉD VÁROS FÖLDESURA ÉS A BUDAI CLARISSA APÁCÁKKAL

A sértettek leginkább a ceglédi jobbágyok voltak, de a középkori jog szerint, ha egy földesúr a szomszéd földesúr jobbágyaival szemben jogsértést követett el, csak a földesuruk ellen fordulhatott, mert nemes állhatott perben nemessel szemben. A ceglédi földesúr a Clarissa apácák ceglédi jobbágyai elég sok alkalmat találtak, hogy a szomszéd földesurának kárt okozzanak, nem beszélve arról, ha még a város deákja is részt vett a jogsértő cselekményekben. Ellentétbe kerültek Kőrössel a csemői erdő vágása miatt ami a kőrösieké volt. Nyársapátiaknak a füvét kaszálták, kölesét vágták le és hordták el. A mizsei kunok füvét is lekaszálták. A nagykátaiaknak, az abonyiaknak, a tetétlenieknek is károkat okoztak. Igy volt perük az apácáknak a Nyársapáti családdal, kikkel maradtak is perben 36 esztendeig, sőt Nagykőrössel 1405-től kezdve még évszázadok múlva is.

z 1368-as ceglédi határjárás okmánya pontosan megjelöli a ceglédi határjeleket, mégis „vitás határok” maradtak 1818-ig. 

A Clarissa apácák panasza 1434május 1.-én kezdődött és 1505-ig tartott a per. Zsigmond király 1434-ben Szent Fülöp és Jakab apostolok napján a Besnyőt és Felsőnyársapátot a Nyársapáti családnak adományozta, mely terület részben felerészben Szent László halma nevű koraközépkori falu keleti felét, majd a Kőegyház nevű falu felét jelentette, ezen felül Besnyőháza és Téglaháza nevű Árpád-kori falu területére egészben vonatkozott. A Szent László halom később Terékegyháza nevet viselte. A határpont a Gerje-ér északi partján álló halom, mely a falu templomát és temetőjét magába foglalta. Kőegyháza, ma Kövespart elnevezésű hely, határpont a Kőegyháza nevű község templomát és temetőjét magába foglaló határpont, mely az 1368-as ceglédi határjárás félreérthetetlen határpontja. Az adományozás ellen a Clarissa apácák tiltakoztak és vitatták, emiatt a Nyársapáti családot háborgatták. Ezeket a pontokat vitás határnak tekintették. A király a Nyársapáti család kérését találta indokoltnak és a Clarissa apácák ellenében a kun származású családot részesítette előnyben. 

A panaszok és a vizsgálatok egymást követték. Hédervári Lőrinc nádor 1444.október végén Budán megbízta a budai káptalant, hogy Vacson tartson vizsgálatot, igaz-e hogy az óbudai apácák ceglédi jobbágyai megtámadták Nyársapáti Istvánt, amikor az minden rossz szándék nélkül estefelé a városba érkezett és egy szabómesternét szólt meg ötöd magával. A ceglédi városvezetés meghúzatta a harangot. Erre a nép fegyveresen gyülekezett a piacra és elkezdték őt nyilazni, s ha el nem menekül megölik. A nyilazásban két lova kimúlt, három megsebesült.

Imre deák nem így adta elő a történteket, hanem, hogy Nyársapáti István nem ötöd magával, hanem 12 emberével érkezett és a tiszttartótól a tilos erdőből fát követelt. Ezt a tiszttartó megtagadta. Nyársapáti a tiszttartót megfenyegette, hogy karóba huzatja. Nyársapáti István erre elrohant és el akarta hurcoltatni. A ceglédi emberek kiszabadították a tiszttartójukat. Nyársapáti István erre dühbe jött, egy ceglédit megvert, egy másikat megkötöztetett, hogy elhurcoltatja. Ezeket a ceglédieket kiszabadították és amikor a marhájukat akarta elhajtani, ellenálltak. A nyárapátiak, ha ceglédi jobbágyot foglalkoztattak, ettől az időtől elvették a marhájukat és egyéb értékeiket és bántalmazták őket. 

Nyársapáti László Dabas Máté ceglédi lakostól nyolc ökrét vette el, amikor az Székudvar felől jött, és élelmet vitt Ceglédre. Búzás Jánosnak pedig 16 aranyat érő borát vette el 1446-ban. Somogyi Istvánnak 3 aranyforintot érő szénáját vette el 1451-ben. Továbbá 20 aranyforintot érő szénát és 10 aranyforintot érő lovat vettek el ismét más ceglédi embertől. Ezért Magyarország főpapjai, zászlósurai, főnemesei, nemesei ugyancsak 1451-ben a dolgok megvizsgálásával a fejérvári konventet bízták meg. Ezért Ersi István András királyi kúriai küldött és Mátyás testvér a konvent megbízottja Pest és Szolnok megyében kihallgatást tartott és egyértelműen megállapította, hogy a Clarissa apácák állítása a valóságnak megfelelő. A vizsgálatról készült jelentést a fejérvári konventnek 1451.augusztus 12-én beterjesztették.

A per további szakaszában az volt a kérdés, hogy hol volt a határ a két település között. A nyársapátiak az 1368-as ceglédi határjárásra hivatkoztak. A szomszéd birtokosokat is meghívták, mint tanukat a határba. A tanuk véleménye Nyársapáti Lászlóéval egyezett. A döntés az ügyben késett. Nyársapáti László azzal védekezett, hogy a megkárosított ceglédi emberektől amit elvettek, a szénát, gabonát mind a nyársapáti területről szedték törvénytelenül és nem onnan, ahonnan ők állították. Ezért vette el tőlük és ezért büntette meg őket.

Mivel az apácák látták, hogy a per nem a javukra dől el, ezért a királyhoz, V. Lászlóhoz folyamodtak 1453-ban a kérésükkel. A király május 17-én szigorú parancsot küldött Dénes esztergomi érsek főparancsnoknak, a nádorispánnak, az országbírónak, János váradi püspöknek a titkos kancellárnak, hogy az ügyben sürgős ítéletet hozzanak. A per célja, a két hely határának megjelölése. A bíróság megidézte az összes szomszéd urakat, de nem jelent meg Nyársapáti László az alperes, de a többi szomszédos uraság sem. Meghívottak voltak a Kátay testvérek, Perényi Pál, Deranycsényi János, Kelemen deák, Mikófalvi Demeter fiai, Vértes Balázs fiai, a Mikó testvérek sőt a törvény őre Garbi László, akik nem jelentek meg. Emiatt az 1453.november 30-án Budán kelt királyi parancs bírsággal sújtotta valamennyit.

Nyársapáti László fia, Gergely újabb ceglédi panaszra adott okot, mert 1454-ben Sarlós Boldogasszony napján (július 2.) kiküldte a familiárisait és jobbágyait a ceglédi Pálos rétje nevű kaszálóra és az ott dolgozó Szászi János és Nemegyi Bereck ceglédi jobbágyot félholtra verte, mindenükből kifosztották, s a lekaszált szénát elhordták Nyársapátra. Az újabb panaszra V. László király újabb vizsgálatot rendelt el. A budai káptalan és a Pest megyei szolgabírák teljesítették a feladatot. A budai káptalan már két hét múlva meg is ejtette a vizsgálatot. A vizsgálat eredményéről, Pilisi Jakab királyi ember 1454.július 22-én jelentést tett Mátyás éneklő kanonoknak. A jelentés tartalma, hogy minden úgy történt, ahogyan azt az ájtatos apácák mondták. Nyársapáti Lászlót a királyi személynök elé idézték 1454.augusztus 1-re. A Pálos rétjén történtekről a Pest megyei szolgabírák hasonló jelentést tettek. Nyárapáti László 1455 Sarlós Boldogasszony napját hasonlóan ünnepelte meg mint 1454-ben. Az apácák Pálos rétjét lekaszáltatta, felgyűjtötte a szénát és Nyársapátra hordatta. Mivel két megyére tartozó esetről volt szó, két káptalan járt el a budai és a váci. A budai káptalan részéről Alberti Bertalan királyember és Ardói Benedek kanonok. A vizsgálatuk eredménye, hogy az apácák panaszát jogosnak találták és Nyársapáti Lászlót 1455.október 6-ra megidézték. A váci káptalan is ugyanazt jelentette. A vizsgálatokat Albalmai Balázs királyi ember és Máté mester tartotta, mint vizsgáló bizottsági tag. 

A földrajzi bizonytalanság elég nagy volt, ma már nem tudjuk, hogy az apácák által igaznak állított határjelek hol voltak, melyik volt az úgynevezett Fekete halom. A nyársapáti 1368-as határpontok ma is megállapíthatók. Végeredményben a Tevettegyházi határ meddig terjedt a nyársapáti földön. A Besnyő nevű pusztán volt a Bori halom, a Besnyő halom és az abonyi határ halom, a mai Búbos halom. Csak annyit lehet az iratokból megtudni, hogy kb. 500 holdról volt szó. Egyik vizsgálat jegyzőkönyvéből sem lehetett megtudni, hogy mely területről van szó. Zsigmond királynak 1434-ben kelt Nyársapáti család részére történt adományozása volt sérelmes a Clarissa apácáknak. A per folyt a két fél között a vitás határok fennmaradtak. A két birtok között a Fekete halom határt tekintették hitelesnek. Szerintük Besnyőt és Tevettegyházát Ceglédnek ítélték. A határjáráson Nyársapáti László is jelen volt, de a bizottság által megállapított határ ellen nem tiltakozott. A határjárás után 1455 j úlius 25-én elragadta a Fekete halmot az említett pusztákkal együtt. Az apácák rétjeit lekaszáltatta a levágott füvet elhordatta, a szántóföldeket a maga részére felszántotta. A királyi személynök egyrészt a Pest megyei szolgabírókat bízta meg, hogy hívják össze az összes szomszédot és birtokost és jelenlétükben Cegléd és Nyársapát határát újból jelöljék ki, az apácákat a birtokukba vezessék vissza, a bitorló szomszédot űzzék ki onnan.

Hasonló parancsot kapott a budai káptalan is A káptalant Szentmártoni Benedek mester képviselte és Pilisi Jakab a királyt. Jelen volt a három Pest megyei szolgabíró Gyomay Péter, Hartyányi Miklós és Péteri Péter és összehívták a környék összese birtokosát 1455 december 1-re és eskü alatt tanukihallgatást végeztek. Az eljárás alatt Nyárapáti László személyesen jelen volt, míg az apácákat Taracsi János ügyvéd képviselte. A kihallgatott szomszédos birtokosok Irsaiak, Sőreghyek, Pándiak, Pilisiek, Albertiak, Gombaiak, Dabasiak, Kálnaiak, Péteryek, Aszódiak, Hartyányiak mind úgy vallottak, hogy azelőtt Fekete halom volt Cegléd és Nyársapát határjele. A szóban forgó puszták nem Nyársapáthoz tartoznak annak ellenére, hogy azokat László úr egyedül bitorolja. A szolgabírók és a káptalan az elbirtokolt 500 hold pusztába az apácákat beiktatták és Nyársapáti Lászlót január 13-ra perbe idézték, hogy cselekményeiről adjon számot. A ceglédiek földesasszonya az 500 holdas pusztára beiktató levelet kapott, mely 1455.december 6-án kelt. Parancsára még azon a napon lejátszódott a birtokbavétel. Balogh János, Nagy Simon és Kecskés Simon ceglédi jobbágyok vezetésével birtokba vették Terettegyháza pusztát a ceglédiek. Az ott keresztbe rakott elhordták. Kis István nyársapáti jobbágynak ezáltal 16 forint ára kárt okoztak.
Nyársapáti László nem hagyta annyiban a fejedelemasszony okozta kárt a királyhoz fordult panaszával. Mivel Nyársapát külső Szolnok megyéhez tartozott, így a király a panasz kivizsgálására a külső Szolnok megyei alispánt bízta meg. Egyben a váci káptalan a budai és pesti szolgabírók is kaptak utasítást az ügy igazságos elintézésére. Kelecsényi György szolnoki alispán és szolgabírói proclamatio congregátiót (kikiáltott közgyűlést) hívtak össze december 29-re. Megjelent a váci káptalan küldötte Albert mester és Tormosi Bányai László home regius és eskü alatt kihallgatták a szomszédokat és megállapították, hogy a ceglédi földesúr jogtalanul járt el, mert Tevettegyháza a Nyársapátiaké. Beiktatják őket Terettegyháza birtokába. Az apácákat kártérítésre ítélték és őket 1456 január 13-ra törvény elé idézték. 

Mind a két peres félnek igazat adtak. Két ellentétes ítélet született, Nyársapáti László Terettegyháza birtokában maradt. Az ott dolgozó ceglédi jobbágyokat elkergette és bántalmazta. A január 13.-i tárgyalás nem hozhatott eredményt, így 1456. Március 10.-én Budáról új parancs ment a budai káptalanhoz, hogy öt nap múlva menjen a Pest megyei szolgabíróhoz, hogy új vizsgálatot és tanúkihallgatást foganatosítsanak. A budai káptalan, Bereck kanonokkal és a király képviseletében Gyömrey Mihállyal 1456. Április , 1-én új vizsgálatot végeztek és az apácáknak adtak igazat. Mivel Nyársapáti László elégtételt az apácáknak adni nem akart, ezért őt a királyi személynök elé rendelték 1456. Május 1-re. Hasonló idézetet küldött az említett határnapra Pálóczi László szolgabíró is a budai káptalan által az alperesnek. Gyömrei Mihály és Ardói Benedek április 6-án újabb tanú kihallgatást végzett. Hasonlóan járt el a váci káptalan is. A két jelentés egymással egyezik. Május 1-én Méhes Tamás ceglédi jobbágy egy okrét és 26 aranyat érő szénáját veszi el a nyársapáti uraság. Korábbi cselekményeiért itt vonták felelősségre. Itt említik Nagy Balázs és Halász István ceglédieket ért károkat is. 20 aranyat érő szénáját és 10 aranyat érő lovát említik. Ez ügyben a budai és a váci káptalan és pest megye járt el. Jelentésük egyezően az apácáknak kedvezett. Nyársapáti László úgy járt el, mint jogos birtokos. A peres földet használta és a termett szénát lekaszáltatta. 

Az apácák, mivel kezükben volt a pest megyei szolgabíró jelentése, mely a május 1-e előtt öt nappal előbb történt vizsgálatról szólt, mely vizsgálat az apácáknak adott igazat. Nyársapáti közbelépésére a tárgyalást Szent György havára halasztották.

Az apácák új bizonyítékokat szereztek ügyük igazolására. A pest megyei szolgabíró 1456. Június 20-án Ságon és a váci káptalan július 6.-án kelt jelentésében bizakodtak. Meg kellett azonban győződniük, hogy ha ők győznek a kérdéses ügyben, akkor sem számíthatnak kedvező ítéletre. Ezért jobbágyaikkal Terettegyháza területét elfoglalták, s talán azon túl is mentek. Beiktatták magukat Terettegyháza birtokába. Talán Nyársapáti László halála kedvező időnek mutatkozott, miközben Nyársapáti László felperessé lett. Halála után György nevű fia vette át a pert és öröksége egy részét képező terület visszavétele érdekében indított pert Anna fejedelem asszony ellen 1464. Március 7.-én. A panaszlevelében, melyet Terettegyháza elfoglalása miatt nyújtott be az illetékes bírósághoz, előadta, hogy a ceglédi jobbágyok az apácák parancsára elfoglalták és felszántották, Berki Lénárt az apácák nevében tagadta az esetet. 

A következő évben Nyársapáti György a nyársapáti jobbágyokkal visszafoglalta Terettegyházát és fel is szántotta azt. Ezt az ügyet jelentették a budai és a váci káptalan Gutai Országbíró Mihály nádornak. A határt, mely annyi vitát váltott ki a két fél között, Mátyás király rendeletére, újból bejárták az 1368-as határbejárás alapján és megállapították a pontos határát Nyársapátnak és Ceglédnek.
A ceglédi jobbágyok más szomszédos földesúrnak hasonló károkat okoztak mint a nyársapátiaknak. Az elkövetett kihágások azok haragját és bosszúját is kiváltotta. Így érlelődött meg Nyársapáti György fejében, hogy bosszúállást szervezzen Cegléd ellen. A környék földesurait felkereste, és segítséget kért tőlük szándéka végrehajtásához. Azok jobbágyaikat felfegyverezve mozgósítottak 1465. Július 25.-ére Cegléd város ellen. A vállalkozásban Weseni László a Kátai testvérek jobbágyai, a tetétleniek, a karaiak, mizseiek, a nyársapátiak, a kécskeiek, a vezsenyiek és a kőrösi jobbágyok gyülekeztek Nyársapátra. Mintegy ötszázan fegyveresen Ceglédet megtámadták. Ostromra alkalmas eszközöket is vittek magukkal. A várost elfoglalva a lakosokat kihajtották a városból és megverték őket. Sokat megsebezhettek közülük, majd elfoglalták a Fekete halom nevű pusztát, melyet a ceglédiek magukénak vallották. Az ügybe három megye is belekeveredett. A pest megyei, a külső szolnok megyei és csongrád megyei urak területén tartottak vizsgálatot. Homonyai Imre kúriai bíró és Garai Péter kanonok vezették a kihallgatásokat. Ötszáz embert hallgattak ki, kik részt vettek a Cegléd elleni expedícióban. Arról nem maradt írás, hogy milyen következményekkel járt a cselekményekben való részvétel.
Az apácák 1469. Április elején ismét jelentették Pálóci László országbírónak, hogy Nyársapáti György és felesége, Margit asszony, Antal nevű jobbágyukat, ki örletni ment Nyársapáton elfogták és fogságra vetették. A vizsgálatra kiküldték János papot, a Szent János evangélista oltárának igazgatóját, aki Bicskei Nyári János királyi emberrel a vizsgálatot elvégezte. Nyárapáti Lászlót mendei birtokára ezen ügyben megidézték.
Az esztergomi érsek is megelégelte Nyársapáti György és az óbudai Clarissák közötti viszályt. János esztergomi érsek közbelépésére beszüntették a pert. Nyársapáti Györgyöt, Budai Dénes királyi személy, bírósági jegyző, Pesti Benedek udvari jegyző jelenlétében szolnok megyei birtokában hagyta. Az apácákat 680 forint pénzbírság Szent András napjáig történő kifizetésre kötelezte. Az apácák követelését alaptalannak nyilvánították. 
Az apácák által indított per a Nyársapátiak ellen folytatódott. 1467-ben Nyársapáti Györgyné a Cegléd-Nyársapáti határon a határjelül szolgáló ikertölgyfát kivágatta és abból kaput készíttetett. Ezért újból jött a vizsgálat Nyársapátra, de, hogy milyen eredménnyel járt nem tudni, mert írás nem maradt róla. Anna fejedelem asszony 1469-ben, augusztus 11-én merész lépésre határozta el magát Nyársapáti György ellen. Cegléd népét tiszttartója vezetésével Nyársapát megrohanására küldte. Segítségül hívta Deri Török Miklóst, Irsai Antalt, Alberti Antalt, Olvedi Kis Pétert, Bicskei Gergelyt és Bicskei Györgyöt szomszéd birtokos nemeseket. Ezen urak fegyveres népe is értendő, de ezen felül három familiáriusa is szerepelt, összesen 122 felfegyverzett jobbággyal. A falut nem merészelték megtámadni, mert a torony komoly védelmet nyújtott, hanem a falut a déli oldalról kanyarították meg. Nyársapát bérlőjének Liggel Tamás budai polgárnak a bérleményére vetették magukat Elhajtották 200 darab barmát, és 2 szekerét elvitték. Azután a Gáterdő és a Hosszúhegy kőrösi területen lévő szántóföldeket és kaszálókat az apácák részére lefoglalták. Végül a nyársapáti Dormán Miklós két ökrét elhajtották és végül a Karacsfa nevű kaszálót is Ceglédhez csatolták. Nyársapát déli felén Nagykőrös területéhez tartozó Gógányi rét elfoglalásáról lehet szó, mert Hosszúkút és a Gáterdő a mai nevén Tázerdővel egyeztethető. A Szentkereszt elnevezésű hely a közép Gógányban levő Árpád-kori faluhellyel azonosítható. 

Mátyás király 1462-ben vezette be az „arany forint” adót, melyet a nemeseknek és nem nemeseknek egyaránt fizetni kellett, melyet az 1474. Évi törvény mond ki öt évi időtartamra a török veszély elhárításához szükséges katonai kiadásokra és egyben indokolja a kivetését. Ezt egyes urak nem akarták. Szond nevű Bács megyei város földesura fizette. A Tamásfalvi nevű urak azok közé tartoztak akik nem fizettek. Bosszúállás jogán megtagadták a fizetést és1461. Június 2-án Ábel napján Szond városát azért rabolták ki, mert a város fizette az „egy forint” adót. A jobbágyaikat kirabolták és megkárosították, ládáikat feltörték, pénzüket és ezüstneműiket elrabolták. A templomot sem kímélték, értékeit erőszakos módon elvitték. A papokat bántalmazták, megsebesítették. A város bíráját és a tanácstagjait vasra verve fogságba vitték. A város jobbágyai közül sokat megsebesítettek és ellenség módjára megölték. A tisztességes asszonyok és szüzek közül sokat megbecstelenítettek. Ezért a három Tamásfalvi urat és a velük szövetkező más urakat 320000 aranyforintra büntették.

Ugyanazon az oklevélen szerepel az eset, mint Cegléd város elfoglalása Nyársapáti György által. Nyílván való, hogy a Tamásfalvi vállalkozásban az apácák keze is benne volt. Az apácák egyházi bíróság alá tartozó személyek voltak, velük szemben a világi bíróság nem járhatott el. A Nyársapáti család a világi bíróság alá tartozott. A Nyársapáti család a perekben mint alperes szerepelt. A végén az esztergomi érsek vetett véget a pernek, mint egyházi hatóság, és csak ezután kerül a Nyársapáti család Zsigmond császár általi 1434. évi adománybirtok teljes háborítatlan birtokába. Az egyház részére történt adományozás így az Óbudai Clarissákét 1368-ban a pápai jóváhagyás követte. Ekkor lett Cegléd pápai fennhatóság alá tartozó birtok. A felügyeleti jog szentszéki volt. Így játszották meg az apáca rendfőnök fejedelem asszony címét és hatalmát.