Nyársapát

 NYÁRSAPÁ T II.

A község az Árpád-korban népes község volt és ekkor már templommal rendelkezett. A tatár-járás idején lakóit elvesztette, kik valószínűleg elmenekültek, vagy Batu kán hajtotta el őket keletre, vagy a gyerekeket és az öregeket leölette. Az Árpád-kori neve nem ismert. A Nyársapát nevet a tatár-járás után kapta. A környékbeli Árpád-kori falvak határ széléből, vagy azok egy részéből alakult ki a területe.

Ezeknek a falvaknak a nevét az 1368-as Cegléd város határjárás határpontjai ismerteti. Szent László halom, Kőegyháza nevű határpontok egy-egy Árpád-kori falu templomának romjai, melyek határát a tatár-járás után Ceglédhez és Nyársapáthoz csatolták. A Besenyőegyháza és Téglaegyháza és Törtel és a Gógány-ér melletti falvak határából és a törteli Ernyő tó déli oldalán lévő területekből tevődik ki az északi és keleti határa. A keleti terület még az Ernyő tó déli oldalán elterülő ugyancsak Árpád-kori Nagykőrös város északi és északkeleti határrészein lévő falvak területéből alakult ki a XIV. századi Nyársapát, tehát Árpád-kori falvak határaiból tevődött össze. A Nagylapos elnevezésű tó déli oldala felől, Téglaegyházát,- mely a Büdös-ér feletti terület volt- is magába foglalta. Az Asszony halom környéke is Árpád-kori faluhely volt. A terület eredeti neve Nyáras lehetett, melyhez az Apát név akkor csatlakozott, amikor a pálosok ott megtelepültek és ekkor kapta a Nyársapát nevet. A terület földesura is a Nyársapáti nevet kapta. A puszta déli felén nyárfás erdő volt és ma is van, mely évszázadok alatt a téli varjak szálláshelye volt és ma is Varjasnak hívják. 

A területet a tatárjárás után a kunok kapták. Ők sátorlakó és nagy jószágtartó népek voltak és pogányok. Nekik a falu házaira és templomaira nem volt szükségük, így azok elpusztultak és rommá lettek. Így kaphatta Nyársapátot a pálos rend, mely a tatárjárás után vált magyar alapítású szerzetesrenddé. Boldog Özséb alapította, ki 1200 körül született Esztergomban és Pilisszentkereszten halt meg 1270-ben. A Nyársapát és a ceglédi földesurak és a Clarissa rend között több mint harminc éven át folyó perekből ismerhető Terettegyháza és Besenyőegyháza elnevezésű Árpád-kori helynevek, a Szentkereszt elnevezésű kőrösi határrész és a Gáterdő nevű helyek. Szentkereszt a Gógány szélen volt falura enged következtetni. Ugyancsak Nagykőrös határához tartozó Ludas tó melletti valószínű szláv elnevezésű Árpád-kori falu határának egy részéből is került Nyársapáthoz. Ezeknek a falvaknak a határjelei a tatárjárás alatt feledésbe mentek , mint ahogy azok templomai és házainak helye is nyomtalanul eltünt, mert a területet ha szántották is valaha gyeppé lett. Még a véglegesen megszűnt Nyársapát község helye is feledésbe ment. Pedig 1660-ig a Nagyváros töröktől történt elfoglalásáig mintegy harminc éven át ismét lakott volt. Bírói templomai megvoltak, a nagykőrösi iratok igazolják. Mivel 1660-tól az épületeit és az udvarházat valamint a templom köveit elhordták, területe begyepesedett és csak 1927-ben mikor Klein Imre bérlő traktora beleszakadt a templom osszáriumába, illetve a Szent Mihály kápolnába, akkor ébredt fel a gyanú, hogy itt kutatni kell. A XIII-XIV. században megtelepült más kunhelyek (Törtel, Kocsér, Jenő, Szentkirály) is kipusztultak 1590-95 között és csak a XIX. században települtek újra.

A Klein Imrével történt eset után Nagykőrös akkori polgármestere Dezső Kázmér hívta fel a tudományos világ figyelmét az esetre. Banner József a szegedi Tudományegyetem professzora szállt ki és ásta meg a kérdéses helyet. Nyílvánvalóvá vált, hogy ott templom és temető nyomaira bukkantak. Ekkor még azt nem tudták, hogy ez a hely Nyársapát nevű XIV. századi falu temploma és temetője. Balanyi Béla 1942-ben került Nagykőrösre közigazgatási gyakornokként. Olvasta az egyetem kiadványát a nyársapáti kutatásokról. 1948 nyarán felkereste a helyszínt. Látta, hogy Pál Sándor újgazda földjén milyen nagy köveket forgatott ki az eke, melyek között megmunkált kövek is voltak. A várostörténet érdekelte és egyben Nyársapát is, mivel az Nagykőrös város bérelt pusztája volt már évszázadok óta, sőt 1818-ban az Apremont és Forgács családtól megvette és így területéhez tartozóvá vált a szomszédos Besnyővel, a Besnyőháza elnevezésű határrésszel együtt, melyet az 1670-es évektől kertekként használt a város, sőt a XVII században kerteket osztott ki albérletbe. Ezeket szántották-vetették, mint elsőrendű szántóföldeket. Nyársapát neve el is veszett, mert a falu határát az 1790- es években nyílásokra osztották, melyeket a városi kisnemeseknek és módos ( civis ) parasztoknak adtak. Ettől az időtől Nyilasra változott Nyársapát neve. Ez volt az oka, hogy Nyársapát falu nyomait már nem tudták később, hogy hol van. Az egykori Nyársapát területe a Besnyő, a Nyilas és végül a nyársapát, valamint a Kappanhalom határrészből tevődött össze. Besnyőt és Nyilast a Gerje érig 1950-ben Törtelhez csatolták. 

Nyársapát lakott hely volt 1000-1241-ig, 1380-1526-ig 1570-80-ig, 1630-1660-ig, ettől az időtől legeltető puszta. Említeni kell, hogy a régészeti eredményeken túl a térség történetére vonatkozóan rendelkezésre áll a Pest Pilis Solt megye iratai, de a leggazdagabb anyagot Nagykőrös város levéltára szolgáltatja 1606-1680-ig, valamint 1626-tól a városi levéltári anyagban található helyi tudományos irodalom. 

1853-tól, ahogy megépült a vasút és ahogy a vonat az 1880-as évektől e helyen megállt, az állomás környékén és a kappanhalmi homokon szőlőt telepítenek gyümölcsfákkal, vagy csupán gyümölcsfás kerteket létesítenek. A hely községszerűen lakott hellyé vált, a vasútállomás Keleti oldalán telepítették az első szőlőket, a Nyugati oldalra------------ telep létesült. Itt folyt az első elemi oktatás Bangó Balázs magán iskolájában, majd a nyilasi iskola 1880-ban épült, mely az első tanyasi iskola volt, ahol Kállai Ferenc tanított, majd 1906-ban épült a Szarkaféle iskola ahol Hankovszky Károly 40 évig szolgált és tanított.A harmadik hely a református iskola volt, ahol Boldizsár Endre paptanító tanította a gyerekeket. A negyedik iskola, a besnyői, mely a Cegléd – törteli út mellett épült. Tehát XX. század 20-as éveiben már négy elemi iskolában tanították a tanyasi gyerekeket. Az ötödik iskola, az ungvári féle, Alsónyársapáton létesült, ahol Ungvári Emma és Valéria tanított.

Említeni kell, hogy a község területén folytatott ásatást Nyársapát középkori falu területén 1947-ben Banner János kezdte és folytatódott 1948-1954-ig évente egy-egy hónapig. A kor elsővonalbeli szakemberei dolgoztak itt Bálint Alajos vezetésével.1962-ben Balanyi Béla a Nyúlfülehalmon, 1990-1992-ben Tar Edit a Besnyőegyháza elnevezésű faluhelyen végzett ásatásokat. Ezen túl harminc középkori oklevél is fellelhető az 1434-1520-as évekből. Besnyőben és Nyársapáton terepbejárások voltak 1948-1997-es évekig. Nagykőrös város levéltárában Balanyi Béla által végzett ásatások dokumentációja 1958-65-ig, valamint a terepbejárások leírása 1948-1997-ig megtalálható.