Nyársapát

Őskori ember nyomai Nyársapáton

A Kárpát-medence már régen lakott hely volt a magyarság idetelepülése előtt. A kőkori ember keze munkájától a később itt lakó népek edényeinek darabjait, tárgyi emlékeit megtalálhatjuk a vízjárta részek partos részein az észak-nyugatról a területekre átfolyó vizek mellett. A Nagylapos, mely a keleti részen széles tómederré válik, a Besnyőlapos. A Büdös, a Gerje és a Nyársapáti ér ártere körüli magasabb felületek borítva vannak a korábban itt élő emberek edénycserepeivel, kőeszközeivel, vagy egyéb tárgyi emlékeivel.

 község határán kisebb-nagyobb halmok találhatók, ezek a határhalmok, melyeket többnyire fejedelmek vagy előkelő emberek sírja fölé emeltek. Eredetük a bronzkorba vezethető vissza. A kisebbek a szarmata nép munkái. Lehetnek olyan emlékhelyek, melyeket később a XI-XIII. században beépítettek templomokkal, s mellette volt a falu temetője. A halmok lehetnek ma is a községek határpontjai. A halmok neve későbbi eredetű, mint amikor összehordták őket. Nyársapát területén vagy a határában álló halmok a Kappanhalom1, a Szent-László halom2, mely ma Nyúlfüle halom, a Kövespart3, a középkorban Kőegyháza. Az abonyi határon a Búboshalom4. A Besnyő területén a Nagylapos északi oldalán a Temetőhalom5, ugyanott a Besnyőhalom6. A volt törteli határon a Borz-7, vagy Látóhalom, és az Asszonyhalom8. A faluból kijövet a műút mellett a Kishalom áll9. A Varjas nevű erdőben is ismert egy Kishalom10. A volt Inárcsi Farkas Elek féle földön és Törtel falu helyén is szélmalomhely11 volt. A Besnyőben a Nagylapos szélen észak felöl, a Besnyőegyháza12 faluhely volt. 

A vízelfolyást töltésekkel akadályozták. A víz az állatoknak és az embereknek nagyon fontos volt. Tehát gazdálkodni kellett vele. A vízjárta helyek vizét még halászat céljából is tartalékolták. A víz tavaszonként a vízi közlekedés szempontjából is jelentőséggel bírt, mert egyes helyekről ladikon a Tiszába lehetett jutni. A vízfolyások töltésekkel való elzárása mind az elmúlt idők népe munkái. Az árteres részeken mély bevágások nyoma észlelhető, melyek egyik vizes térséget kötötték össze a másikkal. Az árterek közötti töltések olyan magasak, melyen a felesleges vizek folyhattak le. Az őskori települések nyomai a vizes térségek között találhatók. Halász-vadász nép lakta a helyeket 2x2 m-es házacskákban. Édesvízi kagylóhéjakat lehet találni e helyeken és vadászott állatok csontjait a házak járószintjében. Finoman megmunkált és fekete színű korabronzkori edények darabjaival, mécses bögrécskékkel, az ételkészítéshez és tálaláshoz szükséges edény darabokkal. Ma már nem élő, kihalt állatok csontjai is megtalálhatók. 

A későbbi emberek e helyeken laktak és folyt hétköznapi életük. Az edények formái, díszítésük változik. 5000-6000 éves leletek is előfordulnak. Az egészen durva kezdetleges edényektől a finoman kimunkált fekete anyagú és ízléses alakú edényekig, orsógombokig. Attól függően, hogy állati irháktól a finom textilekig tudtak már ruhának valót készíteni. Csiszolt kőszerszámoktól az ízléses módon kiformált és díszített kőszerszámokig minden megtalálható. Voltak csinos mécses bögrék, melyben állati zsír égett, részben világítás céljából, részben tűzgyújtáshoz13.. A kőkorszak végén jelenik meg az őrlőkő. Tehát az ember már gabonát is őrölt. A kőkor végéről való a 70-80 m-es téglalap alakú bekerített felület, melynek valamelyik vége felől magas domb áll14. Ezen vizes térségeken szépen megmunkált fekete színű edények, karcolt díszítésekkel voltak találhatók. Ezek az emberek még halászattal és vadászattal is foglalkozó pásztoremberek. A halottaikat elégették, a hamvakat urnákban temették el. Az urnatemetők végigkísérik a bronzkort15. A földvárak vizenyős környezetben készültek. A hely árkolással volt védve, 11-12 m átmérőjű árokkal volt kerítve. Az árokból kiemelt földet a vár szélére hordták, hogy nagyobb legyen a lejtő, és nehezebben lehessen a várba bejutni. Az árok peremén kerítés is volt. A földvárak általában elliptikus alakúak voltak, mintegy 250-350 m hosszúak és 200-250 m szélesek16. A földvárakban található korábbi házak elliptikus alakúak de s későbbiek kör alakúak, csonka kúp alakú gödörrel és kúp alakú nádtetővel voltak fedve. Ezekben a házakban zsíros mécses világított, hogy lehessen bent látni, mivel ablak nem volt rajtuk. Törtel község beépített részének délnyugati részén, a Tóth Árpád féle földön földvár volt bronzkori edénytöredékekkel17.. 

A bronzkor után elindul a népek vándorlása keletről nyugatra. A kelták találták ki a forgatható korongot, így a korongozott edények a keltákkal kerülnek hazánk területére. Az első vastárgyak is az ő munkáik nyomában jelennek meg. A bronzkor időszámítás előtt 3000-500-ig tartott, így a szkíták is időszámítás előtti népek. Az ő uralmuk ie. 500-al kezdődik. Ezután települnek be a szarmata népek. A Kaukázusban élő oszétok kirajzása következtében hazánk területére ie. után 9-ben települnek be. Velük kerülnek ide a görög-római edénykészítők termékei a szépen megmunkált palaszürke és kárminpiros edények. Uralmuk 333-ig tart18. Ekkor a Római Birodalomba települtek át. Nyomukban a hunok majd az avarok jönnek és 896-ban a magyarok. A kunokkal ér véget a keletről nyugatra való vándorlás. 

Nyársapát területén a besnyői részen a Nagylapostól északra, a Búboshalom, a Besnyőhalom, a Borz- vagy Látóhalom környékén, a Temetőhalmon, a volt Kupai-Kovács tanya közelétől északnyugatra eső partrészen is találtak 1879-ben bronzkori edényeket19. Urnákat, bronz ékszereket és egy bronzkori vésőt találtak. Nagylapos déli oldalán őskori edénytöredékeket találtak. A Büdös-, és a Gerje-ér környékén, az erek mellékén emelkedő magasabb partokon az őskori ember telephelyei találhatók, edénytöredékekkel, állatcsontokkal, néhány csiszolt és csiszolatlan kőszerszámmal. A szarmata nép edénytöredékeit a partos részeken szórványosan, míg falvainak helyén tömegesen lehetett föllelni20. A Besnyő területén a Nagylapos körül, de a Nyilasban, a Gerje-ér déli oldalán, ahol áthalad a Nyilas-Besnyő alsóút és a Gerje-ér széléhez ér, ott is szórványosan fellelhetők. A másik falu a Nyilas-Besnyői felső út, a Gerje-ér déli széle és a ceglédi határ közötti területen volt. Temetője a Nyúlfüle-halomtól keletre a Gerje-értől északra terült el21. A Cegléd és Vezseny közötti műút mellett, a műúttól és a besnyői iskolától délre elhúzódó területen, a volt Asztalos Károly-féle földön, lovas nomád sírt találtak, ló vázzal és mellékletekkel22. Nyársapáton 1929-ben történt ásatáskor is találtak egy ókori edényt, de a Nyúlfüle-halmi leletekben is került elő egy őskori fekete színű edény23, melynek formája egyezik két csonka kúp alapjára összefordított alakkal. A bronzkori formák közé tartozik. Az úgynevezett Nyársapáti tó és ér környéke az őskori nép nyomaival van tele.24