Nyársapát

Az Árpád-kor Nyárapát területe a tatárjárás előtt mintegy 8000 holdra terjedt ki. Átnyúlhatott a ceglédi területre. A szomszédja észak felől Szentlászló-halom, Téglaegyháza, Törtel (a tatárjárás előtti neve ismeretlen). Az Ernyő tó melletti XI-XIII. századi község és a Gógányban lévő, határosak. A község belterülete a XIV-XVI. századi faluval határos. Egy 9 m hosszú és 6 m széles, délnyugati tájolású téglalap alakú templommal, hajóval és félkörös szentéllyel, mint általában e korban épült templomok voltak25.

akói földművelő és állattartó emberek voltak. A falu kiterjed a nyársapáti tótól északra is, a keleti-nyugati irányú útig. Ezen a homokos területen az egykori házak lakógödreiben megtalálható volt az Árpád-korra jellemző vonaldíszes fazék sötétszürke színben és felfüggeszthető vörösesbarna színű bogrács darabjai26. A táplálkozásra használt állatok csontjai, a tartott és vadászott állatoké egyaránt. A szarvasmarha, a birka, a sertés, a tyúk és másféle madarak csontjai is. A házak alatt elliptikus vagy téglalap alakú gödrök voltak a gerinces fedél alatt, melynek hosszanti belső felén volt a 80-90 cm átmérőjű és sütőfelületű kemence. A középrészén a főzőpadka, mely fölött szolgafára akasztott bogrács függött. A házak konyhái alá azért volt gödör ásva, hogy a nő állva tudjon benne dolgozni27. A házak ajtajai délkeleti irányban voltak, mindig az uralkodó szél irányával ellenkezően. A belső tér 3-3,5 m volt.28. Ahol aludtak, azon házak alatt nem volt gödör ásva és nagyobbak is voltak, kör vagy négyzet alakúak. 

5-6 méteres oldalhosszal, vagy 5,5-6 m átmérővel. Télen parázzsal melegítették benne a levegőt. Kúp vagy gúla alakú nádfedéllel voltak fedve. Mivel ezek a házak a föld felszínén álltak, csak ritkán maradt nyomuk, mert a földek megszántásával az eltünt29. A jószágállomány aklokban volt elhelyezve. A férfinép itt tartózkodott, mert az állattartással egy idős volt az állat lopás is. A Szent István, Szent László és Kálmán király törvényei a kor életmódját tükrözik. Bizonyítják, hogy a községeknek volt bírájuk, tehát felelős vezetőjük, aki felelt a királynak a törvények betartásáért. A király hatalma a futárszolgálaton keresztül érvényesült30., melynek segítségével juttatták el az egykori leveleket, a király akaratát a megyékhez és így az egyház püspökei és papjai segítségével tudta igazgatni a falukat és az országot. A királyi hadba hívás is a futárszolgálat segélyével történt, mely egységes volt az egész ország területén. Amikor a nép már kereszténnyé lett, a falvakban templomok épültek. A templomok későbben épültek, mint ahogy a falusi temetők létrejöttek31, így Nyársapáton is. A régészeti feltárások igazolják, hogy 241 év alatt itt falusi élet folyt, mindazokkal az eszközökkel rendelkezett a falusi nép, mellyel az ország akkori népe rendelkezhetett. Írásos feljegyzés nem maradt. 

Mivel Nyársapáton az élet a tatárjárás után újra kezdődött, a templom is újraépült. A házakat szintén újraépítették és a korábbi épületek nyomai eltűntek. A falu északi része kivételével, amely nem épült újra32. A temető korábbi részét újra temették, tehát a korábbi sírokat feldúlták, így a közelben volt Szentlászló-halom leleteit vehetjük vizsgálat alá33. Ez a falu a tatárjárás után nem épült újjá, mert később határ halommá változott. A temploma azonos méretű és alapú volt. Temetőjét 1948. novemberében az új tulajdonos szőlő ültetés céljából felásta. A temető földjéből kikerült emberi koponyák szájából I. Béla korából származó három pénzérme került elő „Bela Dux” felírással. Nyilvánvaló, hogy Szent István korában keletkezett faluról van szó. A neve I. László király szentté avatása utáni időből való. Temetőjéből az Árpád-kor ékszerei kerültek ki. Gyűrűk, hajkarikák, fülbevalók, nyakperec, fonott bronzgyűrűk, gyöngyszemek, bronz ereklyetartó kereszt és kis nyakbavaló kereszt. A falu területéről vonaldíszes fazék és a korba illő edénydarabok, egy doromb (zeneszerszám) és templom felszerelési darab, a füstölő elosztója került elő. Ez a templom is elpusztult a Vata-féle lázadás idején, mert kőből épült újjá, mint a Nyársapáti is34. A szentélyfülkéből maradt tégla, az alapja kemény döngölt föld35. Az Árpád-kor fejlődését a pogány lázadások zavarták meg. 1046-ban az első templom leégett, mert a lázadók felgyújtották, vagy a gondozatlanságtól romba dőlt. Szent László törvénye, melyet a Szabolcsi zsinaton 1072-ben hoztak36, a szent király jelenlétében egyházi vonatkozású intézkedéseket tartalmaz. Későbbi időkben is betartották „Ha valamely falu népe elhagyván az ő templomát, más helyre költözik, püspök hatalma és a király parancsolatja kényszerítse visszaszállani oda, ahonnan eltávozott”37. A püspök hatósági szerepét is kimondja. A templom a helyhez kötöttség építménye. A szent ünnepek megüléséről is rendelkezik. Felsorolja azokat az ünnepeket, melyeket minden faluban meg kell ünnepelni. Utolsó mondatában kimondja, hogy „mindegyik egyház ülje meg az ő szentjének és temploma felszentelésének ünnepét” a templombúcsú napjának megünneplését38. A nép ekkor sem egyetlen osztályból tevődött össze, hanem a papi rendhez „vezető” rétegbeliek, várnépek, király szabadjai, később nemesek, szolgáló népek, jobbágyok, szolgák és rabszolgákból állt. A vezető rétegbeliek a későbbi főnemesek, hercegek, grófok, bárók, a nemesség és jobbágyság valamint a szolganépek. A papi rendben lévők a főpapság, a püspökség a püspökkel, az apátság az apáttal, a közép és alsó papsággal. Apát a férfi és női kolostorok főnökei, főnökasszonyai egyházi törvények alá tartoztak. Külön egyházi bíróság alá tartoztak, világi bíróság őket nem ítélhette el, valamint az egyházmegyék püspökei. A megyék élén a megyei ispánok, a megyei bírókkal kormányozták a megyét és szereztek érvényt a király rendelkezéseinek. Szent László II. és III. dekrétuma, mely a Pannonhalmi zsinaton született, a személy- és vagyonbiztonságot szolgálta, élet elleni, a női hűség ellen vétők és vagyoni védelem ügyét sértők, a lopások rablások megtorlását szabályozta. El volt szaporodva ez a bűncselekményfajta ezért igen keményen büntették, orr-, füllevágás, szemkiszúrás, végtagok levágása, akasztás lehetett a büntetés. A lopások megtorlásának keménységén Kálmán király törvényei enyhítettek. A Vercelli gyűlés határozatai változtattak a törvényen és elnézőbbek lettek, mert a szemkiszúrást, a hallást akadályozó és a csonkításokkal való büntetést enyhítette. Felülvizsgálta ezeket, és ahol változtatást kívánt tenni, módosította azt. 

A munkaeszközök közül orsógombokat, késeket, édesvízi kagylóhéjakat, fenőkövet, őrlőkő darabokat, sőt egészet is lehetett találni a faluhelyeken, valamint különféle főzőedények darabjait. A templomhelyeken törmelékkel kevert téglák darabjai és mészhabarcs darabok kerültek elő. I. Géza, Béla, Szent László korából való dénárokat találtak. Szent István királyunk apja, Géza pest megyei birtokait királyi birtoknak nyilvánították. Ezen területen templomot építettek, melyekhez temető tartozott. Egy-két eset fordult elő, hogy a temetőhöz templom nem épült. Ilyen a Felsőgógány és a Barátszilos. A tatárjárás után Nyársapát Árpád-kori területe lakatlan pusztává változott. A falvak, amelyek népes falvak voltak, Batu kán magyarországi hadműveletei során elnéptelenedtek, kigyepesedett puszták lettek. A faluk helyén gazok és kórók nőttek. Templomrom jelezte a falu központját. A határa jórészt 1875-ig szántatlan puszta maradt.

Az Árpád-kori temetők sírjai a templomok körül helyezkednek el. A sírmélységek 70-90 cm mélyek. A fejek a temetés helyén a leszálló nap irányát követték, tehát nyugat-keleti irányúak voltak, hanyattfekvésben. A korábbiak nyújtott karral, a későbbiek a hastájon keresztbe tett karral feküdtek.

Az Árpád-korban zabot, búzát, árpát termeltek. Az Árpád-kori téglában szemes termények törekét keverték a tégla áztatott agyagába, mint később a vályog- vagy sárfalban. Az Árpád-kori felnőtt emberek magassága középtermetűnek nevezhető, a férfiak 160-165 cm, a nők 150-165 cm magasak voltak. Kivétel a férfiaknál a 170-175 cm, a nőknél 165-170 cm magasság.

Nyársapáton már volt a faluban pap és bíró is. Így az egyházjog és a világi törvény is érvényesült. A tatárjárás teljes pusztulást jelentett. Elpusztult a nép, vele együtt a kézműves- és a háziipar is. Továbbra nincs nyoma az Árpád-kori edénykő szitáknak. Eltűnik az Árpád-kori téglakészítés. Nem csak Nyársapáton, hanem mindenütt ahol Batu-kán emberei jártak. A templomok a puszta területén az első templomok stílusával egyeznek, téglalap alakú hajó és félkörös szentély, tájolásuk egyezik az ország más faluéival. Az első templomok Szent István király idejében majd Szent László kori újjáépített nagyobb tégla, vagy kőfalú építményekkel egyezik39.