Nyársapát

Nyársapát kun pusztává lett

1243-1468 Amikor 1243-ban a kunok Bulgáriából visszajöttek, Kőrös, Törtel és Nyársapát, volt magyar faluk határát Árboz, Törtel és valószínű Kemenes kun főúr kapta a királytól IV. Bélától. Kilenc falu határát osztották meg közöttük. A falvak egész területe, vagy annak egy része esett bele a kiosztott területbe. A kun szállások egyek voltak a magyar középkori falvak területével, vagy ahhoz voltak közel.

A szállások a nagykőrösi Ludasban, az Őrhalmon, Nyársapáton, a Farkas Elek-féle major helyén, Törtelen a Mankos halmon lehetett. Az Őrhalmon40 49 kör alakú, 6 m átmérőjű agyagfoltot találtak egymástól 10 lépésre. 7 egymás mellet lévő központ körül hat-hat agyagfolt volt. A halom elég magas volt, melynek felületét igazították mielőtt a sátor helyeket kijelölték. Egy-egy agyagfolt vastagsága 25-30 cm volt. Ezek fölé helyezték el a nemez sátrakat. Az Őrhalomtól nyugatra 50-55 m távolságra teknőszerű mélyedésben nagy kormos foltok voltak láthatók, melyek pogány áldozatok tűzfoltjainak gyaníthatók. Minthogy a magyarság a természet jelenségeiben látta isteneik megnyilvánulásait, ezért égő áldozatot mutattak be nekik. 12 nagy folt 12 helyen egyvonalban és 2 csoportban 18 helyen volt megtalálható. Feltehetően e szállás nagykőrösi területén volt a Ludas-dűlőben lévő Árpád-kori település, kora Árpád-kori részen, mely nyilvánvalóan nomád kultúra terület. A XII-XIII. századi falu keletebbre létezett a Ludas-dűlőben. Ez már utcasoros település volt Az itt talált falunyomok, a feltárt két ház, már a betelepült magyar falu nyomai. Földművelő, állattartó, vadász és halászfalu volt. A templom, melynek a hajója 8 m átmérőjű alapkörből és kereszt alakban elhelyezkedő félkörös fülkéből állt. A templom kőből épült a XIII. században. Az itt talált aranyozott bronz körmeneti kereszt, a kegyszertartó ládácska vasalása, 42 db vastag szeg, melyek jó kovácsmunka termékei41 képezték a leleteket. E területen 1961-ben ásott Balanyi Béla42 és 1997-ben Tari Edit. A területet az Arany János Tsz meggyes telepítése során mélyen megszántották és akkor a felső rétege elpusztult. Csak a mélyebben lelhető kőalap és az oltár alapja maradt meg43. A templomkövei között megtalált művészi körmeneti kereszten a püspöki hatalom jelvényeként, két püspök mellékalak van. Az egyik süvege két korongban végződik „Orbis et orbe”, tehát a római pápai, a másik süvege egyszerű hegyben végződik, tehát a megyéspüspöki hatalmat jelentette. A kezüket jelentő négy karom egy-egy lila színű követ tartott. A korpusz hosszú hajat, magyaros bajuszt és szakállat visel, fején tollkoszorúval. A két kéz ki van dolgozva, a lábfejek csak jelezve vannak. Az ágyékkötője díszes. A kereszt alján kör alakú korong látható, melyben egy máltai kereszt van bevésve. A kereszten fonott szalag fut végig és hidegvésővel vágott apró szálkák látszanak. A szalag a korongból indul ki és oda tér vissza, megszakítás nélkül. A korpusz lába alatt zöld követ fog négy karom. Krisztus királyt, mint fősámánt ábrázolja, aki hozta a feltámadás reménységét. A végtelen úton járó ember számára az út Istentől indul és oda tér vissza. A kereszt, kettős kereszt, mely III. Béla király dénárjain látható kereszttel azonos alakú (Corpus Hungariae Numarorum) 44. Az Árpád-kori falut a házak számáról ítélve 110-130 család lakhatta. Nagy falu volt, ahol a házak nyomai és a templom leégett épületmaradványa még a kunok hazánkba való településekor is látható volt. Az Árboz szállását tehetjük ide, mert 1971-ben itt talált sátorhely leletek, a nagy tűzfoltok már nem az Árpád-kori magyarok telephelyének nyomai, hanem az1243-ban betelepült kunoké. Kitűnik a kunok hét nemzetsége, a sátrak 7x7-es számával45. A Kőrösszeg itt található. A Kőrös nevű folyó mely Vacs határában ered és keletre folyik helyenként 70-100 m szélesen folyt. A Kőrös nevű falunál tóvá szélesedik, majd északra folyva a Gógány vizeivel csatlakozva keleti irányt vesz. A Ludasoknál ismét tóvá szélesedik46, tehát szegletet alkot, felveszi a Kocséri és a Jászkarajenői keserű tavak vizét és Ó-bögnél a Tiszába ömlik. 1860-ban a száraz évek alatt ásott csatornák óta a Kőrös nevű folyó érré változott. Ma már feledésbe merültek a folyásának gátolására épült töltések, melyek akadályozták a szabad lefolyást. A töltéseknél magasabb szintű vizet engedte át. Ezek a vizek halászó helyeket biztosítottak az év nagy részében. Májusig vízi út volt a Tiszáig és ladikokkal közlekedtek rajta. Kőrös város közelében rengeteg csíkot, de egyéb halakat is halászhattak a halászok, pákászok. Kőrös a nevét a Kőrös folyótól kapta az Őskorban.

IV. Béla király István nevű fia részére Kötöny kun király lányát kérte meg, így a kunokkal rokonságba került. A rokonság Árboz, Törtel és Kemenes kun családokkal is kapcsolatba került. Erzsébet királyné Árboz családjával is rokonságban volt. A két évszázaddal műveltségben hátrább lévő néppel való rokonságot nem tartotta kitüntetőnek a király, de az ország népének jelentős hányadát alkotó kunsággal ezt szükségessé tette az a tény, hogy a kun nép a tatárjárás után a király fontos fegyveres erejét képezte. Akkor, még amikor IV. Béla király arra az elhatározásra jutott, hogy fia István számára kun leányt kért nem láthatta annak következményét, mert 1270-ben meghalt. Viszont az unokája igen, ki őt 1272-ben követte a trónon. Ő nem a szent királyok, Szent István és Szent László példáját, hanem a pogány kunok szokásait követte. Mintaképe a hunok nagy királya Attila volt. A kunok szokásjogát találta jónak. A törvényes feleségét megvetette és kun nőkkel élt. A kun főúr három feleséget is tarthatott. Ezért összeütközésbe került a keresztény törvényekkel. Eduának királynői jövedelmek jártak. Köpcsecs és Mandula ágyasai voltak, a kun szokásjogok értelmében feleségei. A kunok hóttói lázadása, a tatárok újabb hadjáratai és a tatárokkal való kapcsolata elmérgesítette a hazai állapotokat. A tatárok pusztításai elszegényítették a népet. Maguk húzták a szekereiket, mert nem volt hozzá igavonó jószág, ezek okozták végzetét és 1290. május 10.-én megölték Árboz szállásán47. Talán a szerencsének köszönhetjük, hogy 1971-ben Árboz szállás és nyughelye és Edua Boldogasszonyhalmi Árpád-kori temetői nyughelye 1958. szeptember 29.-ét követő napokon ismertté vált48.